Helló Világ!

2013 június 11. | Szerző: az élet |

Itt vagyok. Nem értem miért nem másutt. Nem is értem azt sem, hogy mi a célom ezzel. Segélykiáltásnak halk és azt sem tudom, van-e miért segélyt kiáltanom. és kinek. Mostanában mindenki jól tud mindent, okosak, tájékozottak, nyitottak, vidámak az emberek. Legalábbis ez látszik mindenhol. A béna én mindeközben eszi magát, hogy vajon hová is tűntek a barátai. 31 múltam. Vannak fontos emberek, barátok az életemben, a páromat sem tudom elűzni, de valahogy a mindennapok barátok nélkül telnek. Ez fáj. Kurvára fáj. Ott rontom el, hogy túl direktben vagyok őszinte és ezt csakis a régi-régi barátok viselik el a másiktól. Ma már senkinek nincs szüksége az igazságra, sokkal – tanulom még most is, hogy mennyivel – de biztosan sokkal fontosabb a külcsín(y). Amit mutatunk magunkból. A dac, az, hogy ha szar a kedvem lebiggyed a szám, az nem menő.

A sok szó sem az, képek lennek, hogy érdekes legyél! Már ha az akarsz lenni. Ki ne akarna érdekes lenni?! Hát most még az sem. Bárcsak tudnám magamról, amit nem tudok: hogyan tudnám normálisan kezelni a baráti kapcsolataimat. Hogyan tudnám azt az életet élni, amiben elégedett és boldog vagyok? Hiszen minden fontos dolog az életben: a szerelem, család, barátok mind vannak nekem, miért nem járunk mégsem sehová?? Miért nem megyek sörözni, koncertre, shoppingolni, múzeumba, színházba, vidéken várat látogatni, sétálni, Balcsira utazni – tudom, tudom. Lové meg a verda. Verda van és hazudnék, ha azt mondanom, egy-egy ilyen programot ne tudnánk beleszorítani. Csak mindig “túl drága” 6000 forint két belépőért.. Holott, emlékek nélkül minek is élünk? Mi a tökömért gürizek évek óta – elvileg ügyesen, létrán mászósan – ha nem engedek meg magamnak egy kabátkát, vagy ha lusták vagyunk elindulni akárhová?  és miért mondom le/nem hívom el ismerőseimet sehová ? Mi tart vissza?

Hogyne tudnám, hogy hülye vagyok! Valakinek annak kell lennie, ha már mindenki olyan intelligens és tudja, hogyan élje jól az életét.